Mártírmegemlékezés 2015

 2015. június 14.

 

Hegedűs Henrik cikke az eseményről (forrás: Nyugat-nógrádi Napok)

 „Soha többé nem történhet meg a szörnyűség…”

"Balassagyarmaton nem véletlenül kapta nevét a vasútállomás kerítésétől a Nyírjes felé vezető Mártírok útja. Hetvenegy évvel ezelőtt itt haladt az a szomorú menet, amelynek végén ártatlan zsidók ezrei pusztultak el Auschwitz poklában. Az áldozatokra emlékeztek vasárnap délelőtt a város műemlékileg védett izraelita temetőjében.

Az esemény kezdetén középiskolás diákok tolmácsolásában, a szemtanúk által leírtak alapján idéződtek fel a korabeli események. Ahogy a városi gettóban összezsúfolódtak az emberek, egyre erősödött a járványveszély, és dr. Kenessey Albert akkori kórházigazgató főorvos hiába járt közben a hatóságoknál, hogy enyhítsenek a szörnyű körülményeken. Néhány gondolat hangzott el arról is, mi várta a szerencsétlen, vagonokba toloncolt embereket a koncentrációs táborban.

A helyi zsidó hitközség nevében Bauer József elnök szólt a mintegy százfős hallgatósághoz. Először megemlítette, hogy az Auschwitz-Birkenau-i tábor felszabadulásának hetvenedik évfordulója alkalmából idén január végén miként emlékeztek hazánk politikai vezetői, és idézett Áder János köztársasági elnöktől és Lázár János minisztertől is. A továbbiakban hangsúlyozta, a város életében kiemelkedő szerepet játszó és közmegbecsülésnek örvendő személyiségeket vittek 1944 júniusában viharos gyorsasággal a halálba, és Balassagyarmat lakosságának egyötödét érintette a Holokauszt. A Miskolcról érkezett idegen csendőrök már a gettóban egész nap zaklatták a zsidókat, vagyonuk hollétének felderítése miatt a legvégső aljasságokig is elmentek, agyba-főbe vertek idős embereket is, az elhurcolásukat követően pedig kétszáz alkalmazott végezte a vagyontárgyak leltározását, majd elrablását. Hozzátette, a mai fiatalságnak kötelessége megismerni a magyar történelem e szégyenfoltját, és tisztelettel kell megemlékezni olyan személyiségekről, mint a balassagyarmati születésű Mikó Zoltán, a „magyar Wallenberg”, aki önfeláldozóan mentette honfitársait a vérzivatarban, és akinek méltán emelt emléktáblát az utókor az Ady utcai szülőház falán. 

Nádel Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség Dohány utcai vezetője – aki balassagyarmati származású – hozzászólásában elmondta, bár negyvenhárom esztendeje nem él már a városban, de minden évben hazajár a Holokauszt-évfordulóra. Ahogy látja, egyre kevesebben és kevesebben vannak azok, akik vagy átélték a borzalmakat, vagy mint ő, a világháború utáni nemzedék tagjaként a hozzátartozók elmondásában értesült a szörnyű időkről. Nem titkolta, egyáltalán nem bízik az utódokban, hiszen a fővárosban személyesen is tapasztalja, mennyire nem kötődik már a fiatalabb generáció az elődök múltjához, a történeti magokhoz, és kérdéses, hogy évek múltán lesznek-e olyanok, akik tovább örökítik a zsidó kultúrát, de nem késő még, hogy változzon ez a hozzáállás.
A rendezvény végén Deutsch Péter rabbi és Nógrádi Gergely operaénekes-kántor tartott gyászszertartást a hetvenegy évvel ezelőtt elhunyt mártírok emlékére. Ezt követően a résztvevők megtekintették a Hunyadi utcai zsidó gyűjtemény épületében a Nógrád megyei Holokausztról berendezett kiállítást."

 

 (Yechiel)

Vissza a rendezvények oldalra

← Előző év

 

© 2010-12. Kertész István Alapítvány