"Balassagyarmaton nem véletlenül kapta nevét a vasútállomás kerítésétől a Nyírjes felé vezető Mártírok útja. Hetvenegy évvel ezelőtt itt haladt az a szomorú menet, amelynek végén ártatlan zsidók ezrei pusztultak el Auschwitz poklában. Az áldozatokra emlékeztek vasárnap délelőtt a város műemlékileg védett izraelita temetőjében.
Az esemény kezdetén középiskolás diákok tolmácsolásában, a szemtanúk által leírtak alapján idéződtek fel a korabeli események. Ahogy a városi gettóban összezsúfolódtak az emberek, egyre erősödött a járványveszély, és dr. Kenessey Albert akkori kórházigazgató főorvos hiába járt közben a hatóságoknál, hogy enyhítsenek a szörnyű körülményeken. Néhány gondolat hangzott el arról is, mi várta a szerencsétlen, vagonokba toloncolt embereket a koncentrációs táborban.
A helyi zsidó hitközség nevében Bauer József elnök szólt a mintegy százfős hallgatósághoz. Először megemlítette, hogy az Auschwitz-Birkenau-i tábor felszabadulásának hetvenedik évfordulója alkalmából idén január végén miként emlékeztek hazánk politikai vezetői, és idézett Áder János köztársasági elnöktől és Lázár János minisztertől is. A továbbiakban hangsúlyozta, a város életében kiemelkedő szerepet játszó és közmegbecsülésnek örvendő személyiségeket vittek 1944 júniusában viharos gyorsasággal a halálba, és Balassagyarmat lakosságának egyötödét érintette a Holokauszt. A Miskolcról érkezett idegen csendőrök már a gettóban egész nap zaklatták a zsidókat, vagyonuk hollétének felderítése miatt a legvégső aljasságokig is elmentek, agyba-főbe vertek idős embereket is, az elhurcolásukat követően pedig kétszáz alkalmazott végezte a vagyontárgyak leltározását, majd elrablását. Hozzátette, a mai fiatalságnak kötelessége megismerni a magyar történelem e szégyenfoltját, és tisztelettel kell megemlékezni olyan személyiségekről, mint a balassagyarmati születésű Mikó Zoltán, a „magyar Wallenberg”, aki önfeláldozóan mentette honfitársait a vérzivatarban, és akinek méltán emelt emléktáblát az utókor az Ady utcai szülőház falán.
(Yechiel)