Eisenstadter Meir

Eisenstädter Meir ben Jehuda Löb (1780-1852)

Eisenstädter Méir (vagy Meir Eisenstadt) főrabbi z'cl (szül. 1780 vagy 1786, Sasváron, ma Šaštín–Stráže, Szlovákia - megh. 1852, más forrás szerint 1861 December 2.-án Ungváron) - röviden Méir Asch - más néven a Máhárám Asch (ami annak a kifejezésnek héber rövidítése, hogy " a mi tanítónk, Eisenstadt Méir Rabbi" = "Morenu ha-Rav Meir Eisenshtadt" ), a XIX. század egyik legnagyobb talmudtudósa, rabbi, és liturgikus költő (paytan). Működési helyei alapján nevezték még Meir Gyarmath ill. Meir Ungvár néven is. Fiatalkorában költözött Kismartonra (Eisenstadt), ahonnan családneve ered.

A nagymartoni (Mattersdorf) jesivában tanult, a kor legnagyobb és máig leghíresebb rabbijának, a későbbi pozsonyi főrabbinak, Schreiber Mózesnek, a "Chátám Szofernek" a tanítványaként. A vágújhelyi (ma Nove Mesto, Szlovákia) Deutsch Dávid rabbi lányát vette feleségül, ahol a jesiva vezetőjének nevezték ki.

1807-ben Bajára hívták rabbinak ahol nagy jesivát vezetett. Közeli jó barátja volt Kohn Schwerin Götz rabbinak, a későbbi Bács megyei főrabbinak. Amikor Schwerin apósa meghalt, Eisenstadt önkéntesen lemondott javára a rabbinátusról, és a Chátám Szófer javaslatára, 1815-ben Balassagyarmaton kapott állást, ahol rabbiként 1815-1835-ig működött. Ezt követően Ungvárra költözött, ahol haláláig a főrabbi tisztséget töltötte be. Kortársai által Magyarország vezető rabbijának tekintették. Az ungvári jesivában is számos későbbi jelentős magyarországi rabbi volt a tanítványa. Aktív részt vett a magyar zsidóság közösségi életében és jelentős befolyással is volt rá. Hevesen ellene volt a neológiának, akik vallási változásokat és reformokat akartak bevezetni. A legnagyobb magyarországi és galíciai rabbik, köztük a brodi R. Solomon Kluger, a nowy saczi (Neu Sandec), R. Ḥayyim Halberstam és a krakkói R. Simon Sofer intézett hozzá kérdéseket. Ebben az időben Ungváron dolgozott dájánként, azaz rabbinikus bíróként Ganzfried Salamon rabbi, a Kicur Sulchán Áruch (azaz, a rövidített Sulchán Áruch, ami a jelenlegi ortodox zsidóság egyik legfőbb alapművének számít) szerzője is.

Halálát követően fia, Menachem követte őt a rabbi hivatalban. Érdemes megemlíteni, hogy 1869 április 24-én, a Budavári Palotában az I. Ferenc József császár és királyt felkereső ortodox rabbi küldöttségben a pozsonyi Ktáv Szófer rabbi (a Chátám Szofer fia), az ungvári Menachem Asch rabbi, a németkeresztúri Katz Menachem , valamint a balassagyarmati Deutsch Áron Dávid volt jelen.

Legfőbb művét "Imrei Esh" címmel (A tűz szavai - szójáték, az Eisenstadt rövidítéséből - E.S - ami héberül annyit tesz: tűz) - ami responsumainak, halakhikus azaz a zsidó vallási kérdésekre adott rabbinikus válaszainak gyűjteményét tartalmazza, fia jelentette meg 1864-ben két részben: "Imrei Yosher" (A becsület szavai) - prédikációk (Ungvár, 1864) és "Imrei Biná" (a Bölcsesség Szavai) - halakhikus novellák a Talmud Mo'ed (Ünnepek) és Nasim (Asszonyok) rendjéhez (1866)

Forrás: