The rendering of religious, cultural and historical heritage into public property, the development of a Jewish collection and exhibition hall
TOP-7.1.1-16-H-ERFA-2020-00707
A balassagyarmati zsidó hitközség múltjáról
A zsidó Balassagyarmat (készítés alatt)
Balassagyarmat híres zsidó származású személyiségei
A Kertész István Alapítvány és a Balassagyarmati Zsidó Hitközség kéri mindazok segítségét, akik tevékenységünket támogatni kívánják, adományaikkal és személyi jövedelemadójuk 1%-ával rendelkezzenek hitközségünk és alapítványunk javára.
„Felírta a fagykenőcsöt
a honvéd sebes lábára.
Útközben még elmondta neki,
hogy aznap hol válthatja ki
a már ostromlott Budapesten,
amíg elsántikált vele
a katona a kivégzőhelyre.
A zsidó orvos
a parancsot teljesítette.”
(Mezei András: Parancsra)
Várostörténetünk szerint már a XVIII. században, dokumentálhatóan 1812-ben már működött az Óváros téren "zsidó ispitály" <1>. A NML.V.1. 1812. évi Kvártélyösszeírás 148. sorszám alatt "zsidó közházat" említ <2>. Hogy mikortól, meddig működött ez az intézmény, erre vonatkozó további adataink sajnos nincsenek.
1824-ben jött létre a város első közegészségügyi intézménye, a városi kóroda, melynek épülete a mai Nádor utca és Rákóczi Fejedelem útja sarkán állt.
A kóroda (ispotály) 1897-ig, a megyei kórház (Mária Valéria Kórház) megépüléséig működött. A kórodában kb. évi 200 beteget kezeltek, vallásfelekezetre való tekintet nélkül.
Nem a mai értelemben vett gyógyító intézmény volt, inkább szociális, ápolási feladatot látott el, hiszen orvosa az intézménynek nem volt... <3>
1849 nyarán katonai kórház létesült Balassagyarmaton, mely 1868-ig állt fenn. Az épület a mai Temető utca végén állt.
Épületét Kohn Márktól bérelték évi 140 forintért, aki röviddel a szerződés után felmondta a bérletet, de csak a harmadszori felmondást fogadta el a város.<3>
Az 1840-es években tudomásunk van arról, hogy a város 6 orvosából három - nevezetesen Hoffman Kajetán, Rosenbaum Móric és Schőnfeld Ignác - a zsidó közösség soraiból került ki.
Az ugyancsak 6 okleveles bába közül szintén három - Unger Borbála, Kohn Joachimné és Klein Adolfné - volt zsidó származású<4>. 1848-ban a balassagyarmati nemzetőrség összeírása során a 7 orvosból 3 izraelitát számláltak össze <6>.
Dr. Hoffman (Hofman) Kajetán (1800-1858).
1841-ben a Bugát Pál és Flór Ferenc szerkesztette "Orvosi tár" folyóirat előfizetője volt.
1849 augusztusában a szabadságharc leverése után a korábban önálló közigazgatási és bíráskodási joggal bíró "zsidó községet" megszüntették.
A város lakosságának kb. egyharmadát kitevő zsidóság a városi tanácsban ettől kezdve három tanácstaggal képviselte <5>. Az első képviselők Dr. Hoffman Kajetán, Berczely Mór és Elfer Soma lettek. Ezen kívül Hoffman dr. a hitközség előljáróságának is tagja volt.
58 évesen hunyt el, 1858 március 21-én, tüdőgyulladásban.
Dr. Rosenbaum Móricot 1867-ben a vármegyei választások során a kékkői járás tiszteletbeli alorvosává választották. <5>
Dr. Feledi (Felsenburg) Ferenc (Balassagyarmat, 1833.okt. 9.-Balassagyarmat, 1901. szept. 15.)
A gimnáziumot Esztergomban végezte, orvosi diplomáját 1861-ben Bécsben szerezte. Az egyetem elvégzése után két évig egy bécsi kórházban dolgozott gyakornokként.
Először losonci járási orvos volt, majd 1869-től 72-ig Balassagyarmaton honvédorvosként dolgozott. 1872-től 1896 októberi nyugdíjazásáig a balassagyarmati járás orvosa volt.
Áldozatkész munkásságot fejtett ki az 1873-mas nagy kolerajárványban, a szegényeket gyakran ingyen gyógyította, és számos jótékonysági ügyet támogatott.
"a lépfene áldozatául esett dejtári főbírót Hegedűs Jánost, a ki nagy szenvedések után mult vasárnap délelőtt holt el. A helyszínén a hivatalos vizsgálatot a járási szolgabíró és Dr. Feledi Ferencz járási orvos július 25.-én ejtették meg.” <7>
Reményfy József, a Balassagyarmati Népbank igazgatója halálhíre: "A nagybeteg végső vonaglásához Dr. Feledi Ferencz orvosunkat hívták meg. Dr. Feledi már d.u. 2 órakor kijelentette, hogy Reményfy az elhatalmasodott asthma folytán menthetetlen s legfeljebb egy óráig élhet. Úgyis történt.”...„Vármegyének és a városnak nagy halottja van.” <8>
A vármegye tiszteletbeli főorvosi címmel tüntette ki. A város képviselőtestületének virilista póttagja volt (1898).
1901-ben végrendeletileg 2000 Ft-ot hagyott a gimnáziumra. <12>
Hírek korabeli újságcikkekből:
"Fleischer Ferenc orvostudor végelgyengülésben elhunyt városunkban".<10>
"Dr. Lővy Nándor volt pesti kórházi segédorvos városunkban telepedett le" <9>
Dr. Heksch József (1853-1921)
„Hírek. Kitüntetés. Dr. Heksch állami honvéd ezredes-nek és helybeli gyakorló orvosnak,
mint az itteni állami elemi iskola tíz éven át gondnoksági tagja és intézeti orvosnak a tanügy körüli buzgalmáért a vallás és közoktatásügyi m. kir miniszter úr f. év 11 867.sz a K. rendeletével magas elismerését és köszönetét nyilvánította ki a kir. tanfelügyelőség útján. <11>
Dr. Gerő Mór (Balassagyarmat 1859.május 22 - Balassagyarmat 1939. márc.5)
Dr. Grünbaum Jakab és Elfer Jozefa fia. Az egyetemet Budapesten és Bécsben végezte, ahol 1883-ban diplomázott, majd hazatért Balassagyarmatra és 50 éven át a MÁV orvosa, 1922 novemberétől ellenőrző főorvosa volt. Tevékenységét a Mozdonyvezetők Országos Szövetsége díszoklevéllel köszönte meg. Az OTI és a Stefánia Szövetség orvosaként is dolgozott. Az Orvos-Szövetség Nógrád-Hont vármegyei elnökévé választották. Az 1919-es "csehkiverés" idején lakásán látta el a sebesülteket <16>
1926-ban egészségügyi főtanácsosi címet kapott. A városban nagy népszerűségnek örvendett, temetésén minden városi vezető megjelent. <12>
Dr. Hasenfeld Manóról (Balassagyarmat,1836 - Budapest,1905), a balneológia kiemelkedő alakjáról külön oldalon emlékezünk meg.
Az első nagy kolerajárvány az 1830-as évek első felében söpört végig Európán. A hazánkban 1831. júniusában megjelenő betegség igen gyorsan terjedt és rengeteg áldozatot szedett.
Nógrád megye akkori területének 140 települése közül 89-et érintett a kolerajárvány, a kimutatások szerint 2563 áldozatot szedve. <13>
A járvány idején a temető falán levő emléktábla tanúsága szerint a temető annyira megtelt halottakkal, hogy a Chevra Kadisa (Szentegylet) tagjainak temetőt ki kellett bővíteni és azt fallal körülkeríteni.
"Jaj annak a dühnek és haragnak, hiszen temetőnk megtelt végtelen sok halottal.
A szentegylet tagjai kitágították telküket és bekerítették a temetőt körös körul"
Az 1850-es kolerajárványról a zsidó temetőben álló Koleraoszlop emlékezik meg.
Bár 1883-tól folyt a megyei kórház létesítésének szervezése, a városi kórház "szinten tartása", de a város 1886-ban ún. barakk-kórház kialakítására kényszerült a kolera-veszély újabb megjelenésekor. 1886 nyarára a Kistábor utca (Áchim L. András utca) végén álló ún. Hajdenwolf-féle magtárat bérelte ki a városi tanács.
1903-ban az alispán felhívta a város figyelmét arra, hogy járványkórházának elhelyezése és felszerelése a célnak nem felel meg, ezért a belügyminisztériumi rendeletben megfogalmazottaknak megfelelő járványkórház létesítéséről és felszereléséről kell gondoskodnia. Helyét illetően több javaslat is felmerült, de végül dr. Grünbaum Aladárnak a Temető utcában az izraelita temetővel szemben elterülő, a vasútvonal melletti 800 négyszögöles telkét vásárolta meg a városi tanács 2400 koronáért (ez később problémát okozott, mert a mozdonyszikra által okozható tűzvész elkerülése végett 60 méteres védőtávolság kialakítására újabb 722 négyszögöles telket kellett venni dr. Grünbaum Aladártól) <3>
Az orvosi teendőket dr. Szendrő Jenő községi orvos végezte, ő állította össze a szükséges orvosi eszközök listáját is. A házirend elkészítéséhez a Fővárosi Szent László közkórháztól kért s kapott segítséget, ahol szinte csak fertőző betegeket ápoltak. <3>
A járványkórház a Mária Valéria Kórház Fertőző Osztályának 1942-ben történő elkészültéig működött.
A Mária Valéria Kórház Belgyógyászati osztályát 1897 december 10-én avatták fel. 1904-ig a belosztályt is dr. Bogdán Aladár igazgató és dr. Szendrő Jenő látták el. Szendrő dr. volt egyben (az 1890-es évektől) a város úgynevezett községi orvosa is. 1904-ben a város vezetése összeférhetetlennek minősítette a községi orvosi állással, így dr. Szendrő Jenő lemondott kórházi állásáról és a Belgyógyászati Osztályt az Elmeosztály főorvosára dr. Mandel Ignácra bízták. <14>
Az I. világháború során a 16. honvéd gyalogezredhez vonult be és az orosz harctéren teljesített szolgálatot őrnagy-orvosként. Itt szerzett érdemeiért Károly csapatkereszttel és magyar honvédségi érdeméremmel tüntették ki. <15> 1918 novemberében ill. 1919 januárjában a balassagyarmati Nemzeti Tanács ill. a városi tanács tagja volt. <16>
A 20-as évek második felében - virilis jogon - tagja volt a város 98 főből álló képviselőtestületének.
1943 decemberében hunyt el. Halálhíréről a Nógrádi Hírlap 1943. december 24-én számolt be. Sírhelye mégis ismeretlen, mivel halálának évfordulóján, 1944 decemberében már nem volt, aki sírkövet állítson számára... Felesége, Spiegel Ilona (1883-1944), leányai: Ilma (1905-1944), és a szintén orvos Györgyi (1911-1944), valamint bátyja, Ferenc és az ő családja valamennyien a Holocaust áldozataivá váltak. <17>
Emléküket ezen a helyen őrizzük, kegyelettel.
Nógrád Vármegye Egészségügyi Bizottsága 1883 januárjában hozott határozatot egy megyei kórház felépítéséről. Végül 1897 december 5-én nyitotta meg kapuit a Ferenc József császár leányáról Mária Valéria főhercegnőről elnevezett vármegyei közkórház,
dr. Bogdán Aladár vármegyei tisztifőorvos, Dr. Schenk József alorvos és Drozd Ede gondnok vezetésével.
Dr. Schenk József (1872-1944) Salgótarjánban született, Schenk Ignác és Tyroler Ernesztin gyermekeként. <17> Fiatal orvosként, 25 évesen kerül Balassagyarmatra az új megyei kórház alorvosaként kezd dolgozni. A kórház megnyitásakor tagja az ideiglenes vezetőségnek. <3> Kórházi feladatai mellett a balassagyarmati munkásgimnáziumban is oktatott. <19> 1944-ben, 72 éves korában Auschwitzban meggyilkolták. <20>
1897 december 10-én avatták fel a Belgyógyászati Osztályt. A Pszichiátriai Osztály 1903-ban nyitotta meg kapuit, első főorvosának dr. Mandel Ignácot nevezték ki, aki azelőtt a Lipótmezőn másodorvos volt.
1904-ig a belosztályt dr. Bogdán Aladár igazgató és dr. Szendrő Jenő látták el. Szendrő dr. volt egyben a város úgynevezett községi orvosa is (ld. fent). 1904-ben a város vezetése összeférhetetlennek minősítette a községi orvosi állással, így dr. Szendrő Jenő lemondott kórházi állásáról és a Belgyógyászati Osztályt az Elmeosztály főorvosára dr. Mandel Ignácra bízták. 1905 szeptemberében rendszeresített a vármegye a belgyógyászati osztályra is alorvosi állást. Ettől kezdve az elmeosztály főorvosa a belgyógyászat osztályvezetői funkcióját látta el. Dr. Mandel Ignác kettős feladata 1910-ig tartott, mivel a belgyógyászati osztály bővítésével a megnövekedett betegforgalom szükségessé tette, hogy az osztálynak önálló vezető főorvosa legyen. <14>
Dr. Mandel Ignác 1877-ben született a Békés megyei Méhkeréken. Nagyváradon (ma Oradea, Románia) érettségizett, majd Budapesten szerzett orvosi diplomát 1900-ban.
A lipótmezei elmegyógyintézetben volt gyakornok, majd a balassagyarmati kórház elmeosztályának első főorvosa lett 1903-ban. <12>
Balassagyarmatra jövetelekor a betegek kezelését a fektetésre és állandó fürdőre az un. "Dauerbad"-ra kívánta alapítani. Részletesen ismertette a fürdőkúrákat, hogy kit milyen betegséggel mennyi ideig fürdet. Fenti tervein a körülmények miatt kénytelen volt módosítani, részben a szakemberek hiánya miatt, részben pedig azon felismerése
következtében hogy a tartós fektetés gyakran nem járt eredménnyel, csak a súlyos mellékhatás, a tuberkulózis jelentkezett.
Rendkívül fontosnak tartotta a betegek foglalkoztatását. A férfi betegek asztalosműhelyben, cipészműhelyben dolgoztak, a nők pedig fehérneműt javítottak, főzésnél, mosásnál segítettek, a kórház gazdaságában az állatokat gondozták, a konyhakertet művelték.
Az osztályon egyes betegek elesett állapotban lévő társaiknak segítettek.
Írásaiból egyértelműen kiderül, hogy ismerte korának legmodernebb elmeorvosi eljárásait.
Érdekes a következő megjegyzése: "az elmeorvos, bár a pszichológiai kutatások és sok adminisztráció közepette könnyen fél jogásszá, bölcsésszé vedlik, maradjon meg orvosnak, ne a betegséget hanem a beteg embert kezelje, és mindenek felett ne sematizáljon." <21>
1907-ben az országban elsőként új ápolási formát vezetett be, a családi ápolást (CSÁP).
Ennek keretében a pszichiátriai betegeket többnyire környékbeli falusi családokhoz helyezték ki. Ez az ápolási forma országos karriert futott be és az 1970-es évekig működött.
Szakirodalmi munkáiban a demencia, az alkoholizmus szövődményei, az elmeosztályok szervezeti kérdései és a családi ápolás témáival foglalkozott.
Világháborús szolgálataiért a Signum Laudis kardokkal kitüntetést kapta.
A Balassi Bálint Gimnáziumban 1906-14 és 1920-39 között tanárként is működött.
A 20-as évek második felében - virilis jogon - tagja volt a város 98 főből álló képviselőtestületének. <18> 1936 áprilisáig vezette a kórház Ideg- és Elmeosztályát. Nyugdíjba vonulását követően 1937-ben a Magyar Vöröskereszt érdemkereszt kitüntetést kapta vitéz Horthy Miklós kormányzótól...
1944-ben családjával együtt deportálták. Bevagonírozását követően nem sokkal, még mielőtt az auschwitzi célállomást elérték volna, a marhavagonban halt meg:
Részlet Bágyi József főellenőr visszaemlékezéséből, aki a vonat felelős forgalmi vezetője volt: "Mi még ott voltunk Aszódon, mikor a csendőrök hajnalban ellenőrzést tartottak a vagonokban. Már halott is volt az egyik kocsiban, nevezetesen dr. Mandel Ignác idős orvos, aki sokáig a gyarmati vasúti orvos is volt." <22>
Felesége, Székely Márta szintén a Holocaust áldozatává vált. <17>
Főbb munkái:
A kórház belgyógyászati pavilonját 1907-09 között bővítették, így befogadóképessége 120 főre emelkedett. A megnövekedett betegforgalom szükségessé tette, hogy az osztálynak önálló vezető főorvosa legyen.
Dr. Fischer Sámuel Tasnádon született (ma Tăsnad, Románia) 1883-ban, Fischer Dávid és Borgida Karolina gyermekeként. Orvosi diplomáját Budapesten szerezte 1908-ban. Ettől fogva Balassagyarmaton dolgozott alorvosként. 1910. június 1-én nevezték ki a Belosztály osztályvezető főorvosává. <14>
Az első világháborúban a balkáni és az olasz fronton volt csapatorvos; érdemeiért a Ferenc József rend lovagkeresztje, a koronás arany érdemkereszt, és a jubileumi emlékérem kitüntetéseket kapta. <12> Hazatérvén az 1919. január 29-i "csehkiverés" során példamutató magatartást tanúsított. Indítványára az evangélikus elemi iskolát kötözőhellyé rendezték be, sőt egy sebesült cseh katonának az utcán nyújtott segítséget. <16, 23>
1942 július 1-ig volt a Belgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa.
1944 júniusában feleségével, Erdős Klárával (1898-1944) együtt Auschwitzban elpusztították. <24>
Dr. Neumann Ignác balassagyarmati orvos. Szendrőn született 1890-ben. Az I. világháborúban a 62. gyalogezrednél szolgált főorvosként, orosz, román, olasz harctéren. Szolgálataiért a Signum Laudis a kardokkal és a koronás arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján kitüntetéseket kapta. <15>
Feleségével, szül. Schwarcz Ilonával (1892-1944) és gyermekeikkel, Magdával (1925-1944) és Lászlóval (1931-1944) együtt a Holocaust áldozataivá lettek.
Dr. Domonyi (Doman) Endre 1899-ban született Doman Izsák és Susitzky Karolin gyermekeként. Az I. világháborúban önkéntes őrvezetőként a 86. gyalogezredhez vonult be, végül harctéren nem volt. Leszerelését követően végezte el az orvosi egyetemet, majd Balassagyarmaton dolgozott. <15>
1942-ban munkaszolgálatosként halt meg, a keleti fronton, Bogdanovkában. <26>
Feleségét, Sonnenfeld Máriát (1913-1944) és tíz éves kislányukat, Éva Veronikát Auschwitzban gyilkolták meg. <17, 27>
Dr. Erdős Ödön 1888 június 1-én született Balassagyarmaton, Erdős Márk és Felsenburg Paula gyermekeként. Orvosi diplomáját Budapesten szerezte, 1914-ben. 1924-ig a budapesti I. Szemklinika gyakornoka, majd tanársegéde volt. 1924-ben a kaposvári vármegyei közkórház szemészeti osztályának vezető főorvosa lett, ezt az állást 1944-ig töltötte be. <12> 1945 április 15-én halt meg Mauthausenben. <27>
Dr. Hoffmann Sándor 1900-ban született Diósjenőn. Apja Hoffmann Vilmos, anyja Sámuel Karolin. Balassagyarmati orvos. 1944. június 12-én deportálták Auschwitzba. Itt a cigányláger orvosa volt. 1944 decemberében elgázosították. <28>. Felesége, Lusztig Klára (szül. Szarvas, 1909), kilenc éves kisfia, György és nővére, Aranka (szül. Diósjenő, 1895) szintén Auschwitzban vesztették életüket. <17, 29>
Diósjenői család lévén, nevét a Rétsági Járásból elhurcolt zsidók diósjenői emlékművén is feltüntették.
Dr. Lőwy Adolf Debercsényben született, 1893-ban. Mohorán dolgozott körzeti orvosként. 1944 május 10-én a vidéki zsidóságot a balassagyarmati Óváros téri "kis" gettóba kényszerítették. A gettóba költözéskor a falubeliek úgy tüntettek, hogy a faluból külön szekéren mindenki egy-egy bútordarabot hozott be a falujából, így próbáltak rajta segíteni. <30> Feleségével, Erdélyi Saroltával (szül. 1895, Budapest) 1944 júniusában Auschwitzban megölték.
Dr. Somló Mária (Vogel Béláné) 1908-ban született Balassagyarmaton, Dr. Somló József ügyvéd és Himler Sára leánya, Brett Mór iskolaigazgató unokája. 1926-ban érettségizett a balassagyarmati reálgimnáziumban (ma Balassi Bálint Gimnázium). <31>
Hat éves kislányával, valamint családja több tagjával együtt szintén a Holocaust áldozatává váltak. <17>
Dr. Schenk Erzsébet (szül. 1897. 01.30., Balassagyarmat)
1915-ben érettségizett a balassagyarmati főgimnáziumban.
1931-től dolgozott a Mária Valéria Kórház Elmeosztályán segédorvosként, majd 1941-től alorvosként. <21> Az 1944-es balassagyarmati eseményekre így emlékezik vissza <32>:
"Április 30. után be kellett vonulnom a gettóba, ahonnan kijárni csak esetenként, külön engedéllyel lehetett, keresztényt gyógyítani pedig még a keresztény saját kívánságára is a legnagyobb nehézségekbe ütközött. Egy alkalommal egy keresztény pácienshez hívtak, az illetőnek különengedélyt kellett kérni a balassagyarmati rendőrségnél, hogy elmehessek a páciens megvizsgálására. Az illető, egy Simon nevű dohányárus, mikor a rendőrségre ment engedélyt kérni, Miklós rendőrfogalmazó nagyon gorombán rárivallt: "Micsoda gusztusa van magának, pont egy zsidó orvossal akarja kezeltetni a feleségét! " Az engedély a következőkép[p]en volt kiállítva: "Engedélyezem, hogy a 'zsidó' Dr. Schenk Erzsébet zsidó orvosnő egy órai időtartamra elhagyhatja a 'zsidó' gettót Simon dohányárus kérésére, hogy betegét megvizsgálja. A zsidó orvosnő fegyveres rendőri kíséret mellett mehet ki a beteg hozzátartozójával a gettóból, és a beteg hozzátartozója a vizsgálat után ezen írásbeli engedélyt egy órán belül hozzám visszaszolgáltatni köteles. Miklós rendőrfogalmazó." A kereszténység általában vegyes érzelmekkel viseltetett irántunk, voltak, akik elítélték ezeket a rendelkezéseket, de a többség megelégedetten vette tudomásul a zsidóság elkülönítését. Sokan nagyon kíváncsiak voltak és szerettek volna bejutni a gettóba a legkülönbözőbb kifogásokkal. Több ízben, amikor a kórházba kellett mennem különengedéllyel - ekkor azonban nem adtak rendőri kíséretet mellém -, úgy néztek rám a sárga csillaggal a mellemen, mint valami különleges állatra.
Dr. Kenessey kórházi igazgató főorvos a sárga csillag viselésének elrendelése után úgy rendelkezett, hogy bent a kórházban nem szükséges zsidó orvosoknak fehér köpenyükön a csillagot viselni, csak ha a kórház kapuján kilépnek, ezt a rendelkezést azonban Horváth alispán megmásította, és a legszigorúbban elrendelte, hogy még a fehér köpenyen is munka közben, sőt még a műtőben is kötelező a sárga csillag viselése.
A gettót két transzportban deportálták, az egyik transzport elment június 10-én, a másik pedig 12-én. Mindegyikben volt kb. 1800 ember. A második transzporttal vitték el a balassagyarmati kórház és elmeosztály összes zsidó betegeit, továbbá az egy órával előbb szült asszonyt és gyermekét is."
Auschwitzban 1944 augusztus 4-ig raboskodott, majd innen a gelsenkircheni lágerbe, majd szeptemberben Sömmerdába szállították. Mindkét helyen orvosként dolgoztatták a kényszermunkás "häftlingek" mellett. Innen 1945 áprilisától a 1945 május 8-i felszabadulásig egész a cseh határig meneteltették.
Deportálásának állomásai: Auschwitz (1944. június 14.-július 4.), Gelsenkirchen (1944. július 14.-szeptember 11.), Sömmerda (1944. szeptember 12.-április 4.), Altenburg (1945. április 12.-április 16.).
Hazaérkezését követően a DEGOB (Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság) munkatársainak közreműködésével felvett jegyzőkönyvben számolt be a megelőző hónapok megpróbáltatásairól. <32>
Visszatérvén a deportálásból 1951-ig dolgozott Balassagyarmaton, majd Budapestre költözött.
A II. világháború alatt több zsidó származású orvos is dolgozott Balassagyarmaton és környékén munkaszolgálatosként.
Prof. Dr. Littmann Imre (Budapest, 1913. november 21. – Budapest, 1984. augusztus 21.) Orvosi oklevelét Pécsett szerezte 1937-ben. Ezután a kőbányai Horthy Miklós (ma Bajcsy-Zsilinszky) kórházban (1937-1941), majd a Bródy Adél Izr. Gyermekkórházban (1941-1942) működött segédorvosként. 1942-től 1944-ig dolgozott a balassagyarmati Vármegyei Mária Valéria kórház sebészeti osztályán munkaszolgálatosként. <33> Az 1943-as év műtéti naplója május 1-től december végéig maradt fenn. Az ez alatt a kilenc hónap alatt végzett 1615 műtétből 858-at Littmann dr. operált, kis műtéttől nagy műtétig. <34>
1945-1949 között a budapesti Szent János kórház sebészeti osztályának alorvosa, később adjunktusa. Innen kerül a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának III. sz. Sebészeti Klinikájára, melynek vezetését akkor (okt. 11.) vette át Borisz V. Petrovszkij, szovjet vendégprofesszor. 1949 és 1951 között a klinika tanársegédje, majd magántanára volt. 1951-ben nevezik ki egyetemi tanárnak és az újonnan szerveződő Sebésztovábbképző Klinika élére kerül. A klinika 1951. november 16-án kezdte meg működését a Városmajor utca 68. szám alatt, ahol korábban a Fővárosi Tanács Budai Közkórháza dolgozott 160 ággyal. Az új intézmény fő feladatát a hadisebészet oktatásában határozták meg. Nevét később (1957. márc. 15.) IV. sz. Sebészeti Klinikára, majd (1975. júl. 1.) Érsebészeti Klinikára változtatták. 1952-ben angliai ösztöndíjas, hazatérve elvégezte az első hazai ductus Botalli-lekötést. Klinikáján bevezette a szívkatéterezést, a veleszületett szívbetegség sebészi megoldásait. 1956-ban elhagyta az országot. 1956–1958-ban a Toronto General Hospitalban dolgozott. Hazatért, 1958–1960-ban a László, majd a 1960–1963-ban a Tétényi úti Kórház főorvosa. 1962–1968-ban az Orvostovábbképző Intézet I. Sebészeti Tanszékét vezette.
Főbb művei:
Főbb kitüntetései: Népköztársasági Érdemrend V. fokozat (1951), Kossuth-díj (1954), Balassa emlékérem.
1943-44-ben a jolsvai orvos-mérnök munkaszolgálatos század több tagja is Balassagyarmaton és környékén teljesített szolgálatot,
melyről a Nógrád megyei Levéltár őriz dokumentumokat.
A kronológiailag első dokumentum szerint <35> Dr. Kornitzer Richárd 1943 május 18-án alkalmazotti fogadalmat tett dr. Kenessey Albert kórházigazgató főorvos jelenlétében a kórház gazdasági hivatalában. <17>
"Jegyzőkönyv, mely felvétetett Balassagyarmaton, a Nógrád vármegyei Mária Valéria
Közkórház gazdasági hivatalában, 1943. május 18. napján, dr. Kornitzer Richárd
fogadalomtétele alkalmával. Jelen vannak alulírottak. A Nógrád vármegyei alkalmazottak szolgálati viszonyainak és illetményeinek rendezéséről
szóló szabályrendelet 6. §-ában előírt alábbi szövegű fogadalmat teszi:
„Én, dr. Kornitzer Richárd fogadom, hogy Magyarországhoz, annak alkotmányához
és Magyarország Kormányzójához hű leszek. Magyarország törvényeit, törvényes
szokásait, valamint alkotmányos kormányrendeleteit megtartom, hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem, a hivatali titkot megőrzöm, és hivatali kötelességeimet pontosan
és lelkiismeretesen teljesítem.”
Balassagyarmat, 1943. május hó 18-án Dr. Kornitzer Richárd
Fenti fogadalom előttem történt letételét igazolom. Kenessey magyar királyi egészségügyi főtanácsos, kórházigazgató főorvos"
1944 április 28-án Dr. Weiszhaus István (szül. 1910) beregszászi munkaszolgálatos orvos Őrhalomban körzeti orvosi megbízatást kapott <36>
"A közegészségügyi, valamint a gyógyszertári szolgálat ellátásának biztosítása céljából
honvédelmi munkaszolgálatosok igénybevétele tárgyában 2.880/1941. ME szám alatt
kiadott rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezés alapján a magyar királyi honvédelmi
miniszterrel egyetértésben Orvos Urat, aki az 1910. évben Beregszászon született, izraelita
vallású, beregszászi lakos, honvédelmi munkára kötelezem, és az őrhalmi közegészségügyi
körben a körorvosi tennivalók ellátásával megbízom. Felhívom, hogy a fogadalom letétele és munkájának teljesítése végett a Balassagyarmati járás főszolgabírájánál Balassagyarmaton, jelen határozatom kézhezvételétől számított 3 napon belül jelentkezzék.
A honvédelmi munkáért járó térítést havi 310 pengőben állapítom meg. A díjazás havonta
előre esedékes, és első ízben attól a naptól kezdve jár, amelyen szolgálattételre
jelentkezett. A szolgálati helyre történő utazással, valamint elbocsátás esetén a lakóhelyre történő visszautazással kapcsolatban a 2.880/1941. ME számú rendelet 4. §-ának (2) bekezdése alapján felszámítható útiköltségek a belügyi tárcát terhelik.
A honvédelmi munkaszolgálat alatti jogkörére vonatkozóan a 2.880/1941. ME számú
rendelet 7. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések irányadók.
A honvédelmi munkakötelezettség megszegése vagy kijátszása a 9.300/1939. ME számú
rendelet 29. §-ának megfelelően esik büntetés alá.
Budapest, 1944. évi április hó 28-án
A miniszter rendeletéből:
dr. Kolosváry s. k. miniszteri osztályfőnök"
Két héttel később, 1944 május 14-én a járási főszolgabíró az alispán felé beszámolt arról, hogy dr. Weiszhaus István az esküjét letette, és körzeti orvosi megbízását megkezdte. <37>
Alispán Úr!
Tisztelettel jelentem, hogy dr. Weiszhaus István honvédelmi munkaszolgálatra kötelezett
orvos, akit a magyar királyi belügyminiszter úr 329703/1944. XVI. OM számú
rendeletével az őrhalomi egészségügyi körben a körorvosi teendők ellátásával bízott
meg, a fogadalmat folyó hó 13-án kezeimhez letette, s utasítottam őt, hogy szolgálatát
folyó hó 14-én kezdje meg.
A fogadalom letételét, valamint a szolgálat megkezdését az illetmények folyósítása
végett a magyar királyi belügyminiszter úrnak egyidejűleg jelentettem.
Balassagyarmat, 1944. évi május 14-én
Debreczeny járási főszolgabíró
Alig két héttel később, május 30-án Dr. Kenessey Albert kórházigazgató főorvos az alispánnak jelzi, hogy a kórházban dolgozó öt munkaszolgálatos orvost az államrendőrség gyűjtőtáborba szállította. <38>
Alispán Úr!
Tisztelettel jelentem, hogy a magyar királyi államrendőrség balassagyarmati kapitánysága a mai napon dr. Klein István, dr. Szabados György, dr. Kornitzer Richárd, dr. Frey György és dr. Kisgömöri László honvédelmi munkaszolgálatra, segédorvosi teendők végzésére a közkórházhoz kirendelt zsidó orvosokat gyűjtőtáborba zárta.
Az esetről a magyar királyi Belügyminisztériumhoz a jelentést egyidejűleg megtettem.
A lakásátadási, illetve -átvételi jegyzőkönyveket mellékelem.
Balassagyarmat, 1944. évi május hó 30-án
Kenessey magyar királyi egészségügyi főtanácsos,
kórházigazgató főorvos
Ugyanezen a napon Dr. Kornitzer Richárd visszaadta szolgálati lakását a balassagyarmati kórháznak. <38>
Lakásátadási, illetve -átvételi jegyzőkönyv. Felvétetett a Nógrád vármegyei Mária
Valéria Közkórház szemészeti osztályán lévő orvosi lakásban, 1944. évi május hó 30-
án, dr. Kornitzer Richárd orvos lakásának átvétele/átadása tárgyában.
Dr. Kornitzer Richárd orvos alleltár szerint átadja a kórház szertárnokának az 1. számú
lakást és annak berendezését. A kórház szertárnoka rendben, hiány nélkül, alleltár szerint átveszi az 1. számú lakást és annak berendezését.
Az átadásnál/átvételnél az alanti eltéréseket állapítottuk meg: —
Láttam: Kenessey kórházigazgató főorvos, Dr. Kornitzer átadó
egészségügyi főtanácsos Horthy József átvevő
Az ezt követő hónapok eseményeiről további részletek, dokumentumok nem állnak rendelkezésre, de a hat orvos sorsát sajnos ismerjük.
A Yad Vashem adatbázisa <40> szerint mindannyiuk - Dr. Frey György (szül. 1912), Dr. Klein István (szül. 1910), Dr. Kisgömöri László (szül. 1891), Dr. Kornitzer Richárd (szül. 1900), Dr. Szabados György (szül. 1909) és Dr. Weiszhaus István (szül. 1910) neve megtalálható a pusztavámi tömeggyilkosság áldozatainak listáján: 1944. október 16-án délután ugyanis a főként értelmiségiekből (orvosok, mérnökök, gyógyszerészek)
álló jolsvai munkaszolgálatos század tagjait egy SS alakulat egytől egyig kivégezte...
Források:
<1> Belitzky János: A török kiűzésétől a polgári forradalomig. In: Balogh Sándor (szerk) Balassagyarmat története 896-1962. Balassagyarmat 1977. 129. o.
<2> Majdán Béla: Fejezetek a balassagyarmati zsidó közösség történetéből (In: Balassagyarmati Honismereti Híradó 1991. 1-2. 41)
<3> Hausel Sándor: A balassagyarmati kórházak története 1897-ig In: A dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet története, Balassagyarmat 1997. 7-26. o.
<4> Majdán Béla: Egy dualizmuskori magyarországi város zsidó közösségének mindennapjai a helyi sajtó tükrében. OR-ZSE Szakdolgozat 2007.
<5> Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai- Nógrád vármegye. 548 p. 1911.
<6> Balogh Sándor (szerk) Balassagyarmat története 896-1962. Balassagyarmat 1977. 155., 531.o.
<7> A Nógrádi Lapok Honti Híradó 1887. július 31. 31. szám
<8> Nógrádi Lapok Honti Híradó 1887. november 6. 45. szám
<9> Nógrádi Lapok 1874. április 5. II. évf. 14. szám
<10> Nógrádi Lapok 1874.június 7. II. évf. 23. szám 3.o.
<11> Nógrádi lapok Honti Híradó 1889. Május 19. 20. szám
<12> Dr. Zonda Tamás: Balassagyarmat jeles polgárai. Balassagyarmat, 2011.
<13> Havasdi József: Duna menti zárvonalak az 1831. évi kolerajárvány idején (doktori disszertáció)
<14> Bartal Gábor: A belosztály története - In: A dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet története, Balassagyarmat 1997.)
<15> Magyar Hadviselt Zsidók Aranyalbuma. Budapest, 1940. 347. o.
<16> Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas Fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma. Balassagyarmat, 2000
<17> Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjához. Balassagyarmat -Salgótarján, 2006
<18> Majdán Béla: A balassagyarmati zsidó közösség emlékezete. Balassagyarmat, 2004. 39.,52. o.
<19> Felhívás a balassagyarmati munkásgimnáziumba való beiratkozásra. 1909. Balassagyarmat Wertheimer nyomda.
<20> Yad Vashem Archivum
<21> Dr. Csekey László: Fejezetek a balassagyarmati pszichiátria történetéből In: A dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet története, Balassagyarmat 1997.
<22> Vojtkó István: Negyven éve történt Balassagyarmaton. Balassagyarmati Honismereti Híradó 44. oldal Balassagyarmat 1984.
<23> Nógrádi Hírlap, Balassagyarmat, 1919. február 2.
<24> Yad Vashem Archívum
<25> Yad Vashem Archívum
<26> Yad Vashem Archívum
<27> Yad Vashem Archívum
<28> A Holokauszt Emlékközpont emlékkönyve
<29> Yad Vashem Archívum
<30> A balassagyarmati dr. Czilczer György visszaemlékezése a vészkorszakra - 3550. sz. DEGOB jegyzőkönyv
<31> Tablók könyve. Balassi Bálint Gimnázium - Balassagyarmat 1908-2010. Nagykanizsa, 2010.
<32> Dr. Schenk Erzsébet visszaemlékezése a vészkorszakra - 3551. sz. DEGOB jegyzőkönyv
<33> Kapronczai Károly: Magyar Orvoséletrajzi Lexikon. Mundus Kiadó. Budapest, 2004.
<34> Dr. Baranyi Károly: A balassagyarmati sebészet története In: A dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet története, Balassagyarmat 1997.
<35> Nógrád Megyei Levéltár NML IV. 454. 10365/1944.
<36> Nógrád Megyei Levéltár NML IV. 454. 9427/1944., 1–2. p
<37> Nógrád Megyei Levéltár NML IV. 454. 9427/1944., 3-4. p.
<38> Nógrád Megyei Levéltár NML IV. 454. 10365/1944.
<39> Nógrád Megyei Levéltár NML IV. 454. 10365/1944.
<40>Yad Vashem Archivum:
(Yechiel)
English
Magyar