Dr. Spiegler Gyula Sámuel

Dr. Spiegler Gyula Sámuel (1838-1916)

Dr. Spiegler Gyula Sámuel z'cl rabbi, született Balassagyarmaton 1838-ban, meghalt Budapesten 1916-ban.

Gyermekkorát Morvaországban töltötte. Tanulmányait Brünnben, Prágában, majd Budapesten végezte, bölcsészdoktori diplomát szerzett. Később Budapesten magán nevelőintézetet nyitott, melyet főként a zsidó nagypolgárság gyermekei látogattak.

Fő kutatási területe a zsidó vallás filozófiája illetve ennek története. Németül ír, külföldön él sokáig, de még nem tölti be a hatvanadik évét, mikor nyugdíjba vonul, ezt követően szűkebb pátriája, az Erzsébet- illetve a Lipótváros krónikása lesz.
Megírta németül az 1848/49-es magyar szabadságharc és a magyar nemzet történetét.

Személye tipikus példája a Monarchia lassan asszimilálódó zsidó értelmiségijének.
Felesége, Pollák Teréz, Pollák Herman 48-as honvéd leánya, nyelveket és zenét tanított férje intézetében. Négy gyermekük közül Arabella leánya (szül. 1868) a legidősebb, aki tanítónői oklevelet szerez. Nevét előbb Bogdán Bellára, majd Satanellára változtatja publikációi élén. 1894-ben jelenik meg írásainak gyűjtemény kötete "Satanella Tárczái" címmel, az Egyetértés, a Fővárosi Lapok, az Előkelő Világ, a Magyar Géniusz és más, vidéki lapok hasábjain megjelent írásaiból.

Ekkoriban ismerkedik meg a pályakezdő Krúdy Gyulával, talán a Király utcai Pekáry házban lévő lakásukban tartott csütörtöki irodalmi fogadónapok egyikén.
A nagy korkülönbség (mintegy 10 évvel idősebb Krúdynál) ellenére 1898 februárjában tartják az eljegyzést, melyet 1899 végén esküvő követ. (A házasságkötés bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári házassági akv. 1454/1899. folyószáma alatt.)
Házasságkötésük után többé nem publikál. 1900-ban született Gyula fia, 1902-ben Ilona, 1907-ben Mária lánya (közben Veronika, aki csak néhány hónapig él).

Házasságuk eközben megromlik, elválnak. Ezt követően magányosan él, tanítónőként dolgozik. 1952-ben temették el a nyugalmazott fővárosi tanítónőt.

Dr. Spiegler Gyula Sámuel művei:

Philosophische Reflexionen über die israelitische Religion (Filozófiai reflexiók az izraelita vallásról, német nyelven) (Kassa, 1860)
Vádirat a vérvád ellen (Kassa, 1883).
Héber bölcsészet (Budapest, 1885).
Die Philosophie der Kabbala (A kabbala filozófiája, német nyelven) (Lipcse, 1886)
Die Geschichte der Philosophie des Judenthums. Nach den neuesten Forschungen dargestellt. (A zsidó vallás filozófiatörténete a legújabb kutatási eredmények alapján, német nyelven) (Lipcse, 1890)
A héberek bölcsészetének története, különös tekintettel a keresztény és arab bölcsészeire. (Bp. 1893.)
Die Unsterblichkeit der Seele (A lélek hallhatatlansága, német nyelven) (Lipcse, 1895).
Der Freiheitskampf der ungarischen Nation (1848 - 1849) (A magyar nemzet szabadságharca 1848-1849). (Lipcse, 1898.)
Geschichte der ungarischen Nation (Budapest-Bécs, 1900)
Adalékok Budapest székes-főváros történetéhez. Erzsébetváros. (Budapest, 1902)
Adalékok Budapest székes-főváros történetéhez. Teréz- és Erzsébetváros. (Budapest, 1904)
Adalékok Budapest székes-főváros történetéhez. Budapest – Lipótváros. (Budapest, 1907)
Források: