jogi író, történész. Született Balassagyarmaton, 1868. november 13-án, elhunyt Budapesten 1936 január 13-án. Gábor József operaénekes bátyja.
A jogi tanulmányok elvégzése után Budapesten nyitott ügyvédi irodát és a Pesti Izraelita Hitközség főügyésze (három évtizeden át), majd Weiszburg Gyula halála után főtitkára lett.
Nevéhez fűződik a hitközségi ügykezelés reformja, sokat tett a hitközségi intézmények fejlesztéséért. Az I. világháború során honvéd hadbíró őrnagyként teljesített szolgálatot, a forradalmak után tevékeny részt vett a jogvédő iroda munkájában.
Munkatársa volt a Magyar Jogi Lexikonnak és több cikket írt a szaklapokba és hírlapokba.
Főbb munkái közül kiemelendő "Tanulmányok a katonai büntető jogból" című 1901-ben, Budapesten megjelent műve, melyben elsőként dolgozta fel a katonai büntetőjog elméleti kérdéseit.
"A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt" c. klasszikus, 1908-ban megjelent munkájában az elsők között foglalkozik módszeresen a középkori megye intézménytörténetével.
Az okleveles forrásanyagra támaszkodva és az egyetemes jogtörténet megállapításait figyelembe véve elemzi az intézmény történetének a 14. századra derekára eső szakaszát.
Megállapításai sok évtizedig meghatározták a középkori nemesi megyéről alkotott elképzeléseket.
Nem csak a jogi és történészi de a zsidó vonatkozású irodalom terén is több értékes munkával tűnt ki.
Legfontosabb önálló művei:
Főbb tanulmányai:
Forrás:
(Yechiel)